2014. július 21., hétfő

Éljen a nyár!

Úgy teszek, mint a szuperanyu, közben meg Borcsi a negyedik* táborban van már a nyáron, csóri Ákos meg egész nap a tévé előtt ül, hogy tudjak dolgozni, mire észbe kaptam, megivott hat Actimelt ("káj, hogy Bojcsinak nem jutott"). Szuper találmány ez a nyári szünet, oldd meg, bazmeg.
Mert ugye a Pének be kell menni, anyámra nem lőcsölhetem mindig a gyerekeket, én meg... majd megoldom.  

* mondjuk lovas tábor, nem nagyon bánja, sőt ezért nyaggat már két éve

2014. július 20., vasárnap

Cukik

Ákos: - Szép a tájképed, Borcsi... Ez itt pontosan micsoda?
Borcsi: - Köszönöm! Fű.
Ákos: - Sejtettem.

2014. július 19., szombat

A nyár az, amikor nyugalmi állapotban, a szobában is izzadunk, mint a ló

Konszolidált, kertvárosi kis utcánkban ma este alighanem én vagyok az utolsó ember, aki még nem itta magát óbégatós részegre.

Bréking

A mai naptól érdemes paradicsomot vásárolni. Már finom (is lehet). Gondoltam, szólok.

És nézzétek meg ezt, én csináltam.

2014. július 17., csütörtök

Különlegesen működik

Borcsi: - Anya! Mi is az a biztosítás?
Kalib: - Most mondtam el.
B: - De nem hallottam, mert éppen pislogtam. És amikor pislogok, akkor nem hallok. Meg ha nyelek, akkor sem.

2014. július 15., kedd

Kifli

Azt mutattam már, hogy sütöttem kiflit?

És most is azt sütök. Mondjuk sokkal egyszerűbb lett volna, ha már először kinyomtatom a receptet, és beteszem a Sütkikönyvbe. Mert így alig találtam meg másodszor is.
(Á, más is van mostanában, de az politika, úgyhogy inkább sütök).
Ja, meg hogy érik a paradicsom, meg a patisszon, meg a cukkini, meg a répa is jó már, és amikor ma kihúztam a földből egy répát és megcsapott az illata, akkor megvilágosodtam: az embernek nem azért van kertje, mert nem tudja, vagy nem akarja megvenni a kaját, hanem azért, hogy amíg az terem, legalább addig érezze, hogy milyen ízű kellene, hogy legyen a kaja. A paradicsomom például olyan ízű, hogy rögtön az jut róla eszembe, hogy szalonnázni kellene, mint gyerekkoromban, a lépcsőn ülve.

Az élet fontos kérdései

A kovász meg az öregtészta (azt se tudom, mi az) hidegen hagy, de azt a kérdést már nagyon régóta fel szeretném tenni a kenyeres FB csoportban, hogy és amikor dagasztják a kenyeret, akkor előtte lemossák-e a körömlakkjukat, vagy reszkíroznak, hogy belepattog. Csak nem merem. Papírkutya vagyok.

2014. július 14., hétfő

Nyaff

Én amúgy bírom az anyósomat, mert tök jókat lehet vele röhögni, meg vág az agya, mint a borotva, de az, hogy szerinte a borsófőzelékbe szerinte cukrot KELL tenni, és hiába mondom, hogy szerintem meg egyáltalán nem*, és rohadtul nem akarja tudomásul venni, hogy mi így szeretjük, cukor nélkül, mert higgyem el, hogy azt úgy KELL és az úgy sokkal jobb lesz, na attól azért falra mászok. Hogy nekem szerinte ugyanúgy KELL főznöm, ahogy ő, akkor is, ha egyébként nincs rá itthon különösebb igény. Váááá.
Mondjuk annak is lennének előnyei, ha rá hallgatnék, a cukorrépa termelők például meggazdagodnának, és a fogorvosoknak se lenne több bajuk a világon.
És ilyenkor mindig LD aranyköpését mondogatom magamban csendesen, hogy ő azért nem tud az ilyen anyósokra haragudni, mert nyilván ő is ilyen lesz majd. És alighanem én is.

* a borsó egyébként itt termett a kiskertemben, friss volt és szinte elviselhetetlenül édes magától is

2014. július 2., szerda

Etetés

Még csak két napja vannak itthon, de máris úgy érzem, hogy ez a nyaram legjellemzőbb mozdulata.

2014. július 1., kedd

Szerzemény

Ákos hazajött az unokatesóitól. Hozott haza egy kígyóbőrt meg két vízicsigát, amik Ákos szerint feleség. Meg férj.
Ebédfőzés közben pedig megharcolt a kecsegefejért, majd főzés után ádáz harcot vívott a csontjaival: