2016. május 12., csütörtök

Felhívás

Ha valaha volt kérdésed, amit a Vekerdy Tamásnak akartál volna föltenni, de nem volt rá sosem alkalmad (jé!), akkor itt a soha vissza nem térő alkalom. Kommenteld ide, vagy írd meg a librandi@yahoo.com e-mail címre, én meg felteszem neki jövő szerdán. Oké?

12 megjegyzés:

  1. Szenzációs!
    A kétnyelvűség nagyon érdekes téma. Márcsak azért is, mert ahányan ebben működünk, annyi a vélemény.
    Az övé nagyon érdekelne.
    Nem tudom mennyi időt tölthetsz vele...

    VálaszTörlés
  2. Oké, erről van szó a könyvében is, rákérdezek.

    VálaszTörlés
  3. Engem az érdekel, hogy mi a véleménye a franciák Vekerdyjéről (vagy Ranschburgjáról?), a nagy Françoise Doltoról, akit a mai napig istenítenek (vagy hogy ne essek állandóan túlzásokba: tágra nyílt szemekkel olvassuk tanait) a franciák, mint mi magyar anyák Vekerdyt (én is). (Azt hiszem, belekeveredtem a zárójelekbe.)

    Például, a francia gyerekek miért képesek rendesen leülni és végigenni az ebédet ficánkolás, pisilnikell, pohár kiöntés, nyafogás, hogy ő nem szereti a zöld babot nélkül?
    Na most nem sorolom fel az egész "Nem harap a spenót" c. könyv tételeit, megkérdeznéd tőle, hogy olvasta-e és ha igen, mit szól hozzá? Mitől hasonlít a magyar nevelés jobban az amerikaihoz, mikor Franciaország sokkal közelebb van?

    Petrezselyem, most is, mint mindig, rohanásban vagyok, nem tudom ennél összeszedettebben kifejezni a kérdéseimet. A leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy a "Nem harap a spenót" c. könyvet és szinte egy az egyben igaznak tartom, tényleg
    úgy viselkednek a francia gyerekek (igen, szinte az összes, már amit én Párizsban, Versaillesban, párizsi sötét agglomerációban és Bordeauxban láttam... na jó, belátom, ez még nem Franciaország egésze) és még mindig nem tudom a megoldókulcsot: mit csinálnak ők jobban, mint mi (én).

    VálaszTörlés
  4. Thea, igaz, a kétnyelvűség engem is nagyon érdekel.

    De ami engem még annál is jobban érdekel, mi a véleménye: amit én magam is vallok, mégpedig hogy egy anya, a saját anyanyelvét adja át a gyerekeinek, és ne bohóckodjon egy általa ismert idegen nyelv tanításával már csecsemőkorban.

    Testvérem és sógornőm angolul beszélnek a kisfiukhoz. Fogtam a fejem, hogy ez micsoda dolog. Erre a kisgyerek szépen beszél magyarul (korához képest megfelelő ritmusban halad) és angolul is ért és gagyog.

    Egy játszótéri ismerősöm, aki nem használja a munkájához és a hétköznapi életben sem az angolt, gondolt egyet és megtanította a kislányát (6 éves) angolul. TV-ben meséket nézetett vele, otthon gyakoroltak és most a kislány folyékonyan, gyönyörűen (mondom én, aki elég együgyű az angol nyelvhez) beszél angolul. Először azt hittem, nagyzol az anyuka, amikor ezt mesélte, de amikor egy angol anyanyelvű kislány jelent meg a játszótéren, ez az ismerős kislány simán, gördülékenyen tudott vele társalogni.

    Ezektől kicsit elgondolkodtam, hogy jól tettem-e, hogy a gyerekeimet nem tanítottam (én) francia nyelvre, holott ők félig franciák, csak az apjuktól külön élünk és a francia nyelvtudásuk zuhanórepülésben romlott el, amikor hazaköltöztünk Magyarországra. Lehet, hogy kellett volna tanítanom őket? Járattam őket francia nyelvtanárhoz (direkt csak gyerekekkel foglalkozóhoz), de nem haladtak, nem szerették, nyűg volt, ezért már nem járunk (más dolgok is bejöttek az életükbe).
    Vajon nekem kellett volna velük csak franciául beszélnem és a magyart megtanulták volna a magyar oviban? Nem tudom.

    VálaszTörlés
  5. Napokig tudnánk csevegni a kétnyelvűségről és még akkor is maradna mesélnivaló.

    No, mi volt, hogy volt?

    VálaszTörlés
  6. Eh, nem maradt idő a kétnyelvűség kérdésre :(. Így is tíz oldal lett, azt se tudom, hogy birkózok meg ekkora anyaggal.

    VálaszTörlés
  7. Nem baj. Remélem, lesz legközelebb. ;)

    Hol keressük a cikket? A Rökamién?

    VálaszTörlés
  8. Ott-ott. Amúgy szerintem erősen hasonlít a Zacher-interjúhoz abban, hogy rajta is meg kell nyomni egy gombot, aztán bármit kérdez az ember, úgyis arról beszél, amiről akar. Az egyik válaszából ki is derül: "vagyis kérdésére válaszolva, hogy kell-e korlátozni a gyereket", na, hát ilyen kérdést én nem tettem fel :D

    VálaszTörlés
  9. Keresni fogom! Szeretem ott is olvasni a soraidat. A Zacherest viszont meg kell keresnem, azt még nem olvastam.

    A kommentekkel kapcsolatban büszke vagyok rád, pontosabban felnézek rád, hogy nem ráznak meg a hülyék. Illetve lehet, hogy igen , nem tudom. Mindenestre ügyesen csinálod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :). Eleinte sokat idegeskedtem ám miattuk, de ma már képzett elmeápoló módjára fel sem veszem az ilyesmit. Mondjuk a bunkó személyeskedés még mindig megvisel, de csak ha olvasom, mert eljutottam odáig, hogy nem kell. Ez viszont az értelmes hozzászólóknak kár, mert milyen jókat beszélgethetnénk különben.

      Törlés
  10. Itt a Zacher: http://divany.hu/kolyok/2015/02/04/nna_fiam_mit_adott_neked_a_cucc_zacher_gabor_interju/

    VálaszTörlés