2017. szeptember 30., szombat

A kiskertem idén

Na, és most hogy itt a szeptember, és a kerti szezon vége, vonjunk mérleget.

Hát idén nagyjából lószar se sikerült.

Na jó, ez így konkrétan nem igaz, mert volt ennek az évnek is sikerterménye: a sárgabarack volt az, lett is lekvár dögivel, ami tök jó, és nagyon szép ettől az ütött-kopott, öreg, beteg fától. Ami egyébként a macska kedvence is, meg Ákos is alatta szokott dagonyázni, mondjuk arról én tehetek, mert én csináltam neki oda a dagonyát.

Idén viszont kinőtt alatta a spenót is, tudjátok, az a fajta, ami elszórja a magját, és innentől kezdve nekem mindig lesz spenótom. Mármint nyáron, télen értelemszerűen nem. Pedig már nem is számítottam rá, még tavaly dobáltam oda a magokat (igen, még mindig a laza kertész vagyok, aki örül, ha kinő valami, mindegy, hogy hol, és kultúrnövényt csak végszükség esetén távolít el). Annyira nem számítottam már erre a spenótra, hogy a másik oldalra ültettem is belőle egy sort, ami szintén ügyesen kikelt, és akkor most már két helyen van szuperspenótom. Igazán szuper.

Vetettem sütőtököt is, ami virágzott, mint a veszedelem, sőt, még az aranyeső bokorra is felkapaszkodott, de nem lett belőle semmi, mert minden virág kuki volt, fiú. Egy sem termett. És az uborkából se lett semmi, ami pedig tavaly egy függönyt alkotott a teraszkorláton, olyan sok indája, és termése volt. Hát idén 2 darabot szüreteltünk, gyász. Igaz, mondjuk, hogy idén már teraszkorlátunk se nagyon volt, mert zavarta a Pét kilátásban, úgyhogy fogta magát, meg a flexet, és levágta az egészet a picsába. Azóta nincs teraszkorlátunk.

A fügefa meg szegény, nem bírta a hetekig tartó mínusz huszat a télen, és úgy volt, hogy kifagyott, míg végül augusztusban elkezdett megint kihajtani, úgyhogy most meredeznek ilyen giga, ám csupasz harmincéves ágak, meg ilyen friss hajtások, amik egyelőre a földön fekszenek, és elfoglalják a fél hátsó udvart. A rajtuk lévő termések az életben nem fognak beérni, ofkorsz.

Aztán ültettem egy csomó paradicsomot, vettem palántákat, meg tavalyról is keltek ki azokból a paradicsomokból, amiket direkt e célból hajigáltam el, és került koktélparadicsom is. Na most a nagyjából 25 tő növényről annyi termés jött le, amennyit megettünk, miközben én azt vártam, hogy három hétig lecsót fogok befőzni, hát nem.

Mert ugye ültettem paprikát is, de azt most már soha többet, üssenek ebonitrúddal, ha még egyszer kiejtem a számon, hogy paprikapalánta. Az öt tövön termett nagyjából három darab, de nem túlzok. Viszont csili nagyhatalom lettünk, elültettem vagy 15 féle magot, amik olyan szerencsésen beporozták egymást keresztül-kasul, hogy az összesen ugyanolyan lett a termés. De legalább csíp.

Ültettem padlizsánt is, hát basszus, olyan forróság, meg légköri aszály volt egész nyáron, hogy még most sem tértek magukhoz, és még mindig három, gyűszűnyi kis lófaszt dédelgetek, hátha lesz belőlük valami. Mondjuk nyilván már nem.

Valami csoda folytán viszont termett némi szőlő, vagy nyolc fürt, ami tök jól jött, amikor édességre vágytam. Tavaly meg pont az nem lett semmi, szóval egyszer fent, máskor lent, höhö.

Ja, és még valamikor május végén találtam egy egérrágta zacskó karalábé magot, azt viccből elvetettem, kikelt, aztán viccből eltűzdeltem, amennyi helyem volt, és a végén lett 16 ilyen giga, nagyon finom, zsenge, és egyáltalán nem fás karalábém. Ma karalábélevessel készül rizottót, vagyis bulgurottót ebédeltünk, hát, barátaim, állati jól főzök. Meg kávés körtekrém levest, mert körte is került a másik kertből, ahol pénteken szüreteltünk.

Na szóval mindent egybevetve az idei kertészkedésem az totál deficit volt, ami bajnak ugyan nem baj, úgyis azért csinálom, mert szeretem, és legalább nem volt meztelencsiga. A virágok viszont hajtottak, mint a bolondulás, tavasszal egy piros tulipánmezőn laktunk, aztán jöttek a rózsák (óóóó, a nagy, illatos tearózsafa kiveszett, mind a kettő, a sárga és a rózsaszín is :( ), meg a mályva mindenhol, de tényleg mindenhol. Meg kicsi árvácskák, gyöngyvirág, nefelejcs, csodatölcsér, harangláb, és a többi, és a többi, volt itt minden, és még van is. Például a dáliákból sorfalat ültettem a kocsibehajtó és a kert közé, állatira vadregényes, majd mutatok fotót.
Ja, és a petúnia, az is itt illatozott, habár végül megtámadta az aranka, ami hatalmas szívás, mert mindent megfojt az a dög. Nem baj, kiirtottam, asszem.

És még a málna is termett kicsit, bár ez még tart, úgy novemberig szokott, mentaszörpöm viszont nem tudom, miből lesz, alighanem ültetek majd egy másik tövet valahova máshova, mert a jelenlegi csak senyved ott a fenyő alatt.

Most meg fel kell ásni a kertet, most már muszáj lesz, mert szerintem évek óta nem volt, és teljesen ki van élve a talaj, meg össze van tömörödve, és vissza kell ültetni a tulipánhagymákat, amiket tavasszal több hetes, kőkemény munkával mind kiástam.
Én nagyon szeretem a kertemet, kár, hogy még mindig nem az enyém, hanem az előző tulajé, neki engedelmeskedik, mint a bodzapálca Harry Potternek. Csak hát nekem tetszik ez a szép kis szarkalábas-petúniás, cseppet sem trendi, viszont nagyon vadregényes és változatos kert, ahol minden talpalatnyi helyen nő valami, úgyhogy egyelőre nagy változás itt nem lesz.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése